2021

A 2021-es évünk az online csoportok indításával kezdődött. Mindent lehet csinálni, de azt, hogy az Árral Szemben munkája abbamaradjon, lassítsák vagy hátráltassák, azt már nem!

Azoknak az embereknek, akik folyamatosan járták velünk együtt a gyermekotthonokat, külön meetingeket tartottunk.

Minden bajba jutott embernek, aki megkeresett és segítséget kért tőlünk, igyekeztünk segíteni.

A ,,Szülői értekezlet`` ekkor kapott csak igazán értelmet a munkánk folytatásában. Mert azzal kellett szembesülnünk, hogy a családtagok nem, vagy csak nagyon nehezen tudják elviselni egymást ebben a szoros összezártságban.

Amíg pörgött a szorgos hétköznap, és a családtagok alig beszéltek egymással, ahogy a statisztikai adat mutatja, miszerint napi 7 perc kommunikáció zajlik a generációk között, addig hirtelen napokra, hetekre, hónapokra össze voltak zárva.

Mégis a legtöbb megkeresés a függőségek kapcsán, a pornográfiával és internetes chatszobákkal volt kapcsolatos, ami a fiatalok körében hasonló problémákat okozott, mint az alkohol vagy a drog.

Egy olyan fiatal keresett fel bennünket, aki internetes szexmunkás volt, kilenc évesen! Igen, kilenc évesen. 12 éves korára már annyira rosszul volt saját magától, hogy szükségesnek érezte a segítségkérést.

Egyre több megkeresés érkezett. Volt olyan személy, akit már pszichiátrián, zárt osztályon kezeltek, mert annyira kényszeres volt. A gyógyszeres kezelés sem segített rajta: saját édesanyját nem tudta megölelni, a munkáját nem tudta elvégezni, semmi másra nem tudott koncentrálni a pornón kívül. Az egész gondolatvilága, memóriája, idegrendszere – minden erre volt ráállva. Ma már szabad ember.

Szóval a 2021-es évben egy új területtel, és annak megelőzésével próbáltunk aktivizálódni. Ezért is készítettem egy műsort, amely a YouTube-csatornánkon is megtalálható, és az iskolai prevenció területén nagyobb hangsúlyt kapott. Ennek egyik következménye az lett, hogy az abortusz is téma lett.

Nem tudom megszámolni, hány megkeresés érkezett ennek kapcsán, hogy a velejáró bűntudat, az az érzés, hogy „megöltem egy ártatlan életet`` – feldolgozhatatlan számukra. És vajon hányan vannak, akik a szüleik vagy az orvosok tanácsára tették meg ezt, arra hivatkozva, hogy ez „csak egy rutinműtét``?

Milyen érdekes, hogy amikor elkezdtünk ezzel a témával foglalkozni, egyre több tanár és szociális munkás vallotta be őszintén a tettét és annak súlyát.

Egyszer meghívtak egy gyárba, ahol pár perces beszélgetés után az első kérdése a hölgynek az volt: „Jól érzem-e azt, hogy ez bűn?`` - mert régóta húzódó, gyötrő, kínzó érzést tapasztalt.

A pornónak köszönhetően nemcsak a hajnalig tartó filmnézések, az álmatlanság és kialvatlanság a probléma, hiszen ezek könnyen kezelhetők lennének, hanem az, hogy az emberek egymást tárgynak tekintik, eszközként használják. Ez az egyik legnagyobb alapértéket rombolja, az egymás iránti tiszteletet.

Csak azért teszünk akkora hangsúlyt a prevencióra, mert a sokadik csalódás és kihasználtság érzése után nem sok minden marad.

Vannak olyanok is, akik emiatt automatikusan nem kezdenek bele semmilyen kapcsolatba. Inkább a magányt és az azonnali vágykielégítést választják. Számukra sem a szerelem, sem a boldogság, sem a család nem jelent semmit, sőt, még a fejükben sem fordul meg ilyen gondolat.

Pedig mennyire jó dolog a házasság! Ebben az évben volt az egyik legdöbbenetesebb élményem, amikor egy olyan esküvőre hívtak meg, ahol mindkét fél tisztán, érintetlenül, azaz szűzen ment bele a házasságba. A jegyesség idején is megtartották azt a távolságot, amelyben a tisztelet, a szeretet és a méltóság megmaradhatott. Érdekes volt, hogy pont ezen a napon volt Budapesten a Pride felvonulás, és mondanom sem kell, mekkora kontraszt volt a két esemény között! Ez még inkább megerősített bennünket abban, hogy a prevenciós repertoárba a pornó témája is bekerüljön.

Közben pedig egy nagyon nagy lehetőséget kaptam a Máltai Szeretetszolgálat megbízásából: több gyermekotthonba és a hozzájuk tartozó családokhoz kapcsolódhattam. Ez nagyon sikeres volt abból a szempontból, hogy sok apa kibékült a fiával, és sok család újra összezárt ebben a nagyon kilátástalannak tűnő évben.

Olyannyira komolyan vettem a feladatot, hogy a Nyírő Gyula Kórház pszichiátriai és addiktológiai osztályára is bejártam, hogy még több információt gyűjtsek ismeretlen függők történeteiből, és hogy az összefüggések még jobban kikristályosodjanak ebben a zavaros, kaotikus érzelmi viharban.

Felkérést kaptam a gyöngyösi pszichiátriáról is, hogy látogassak meg egy embert, aki konkrétan már felakasztotta magát, annyira megunta az életét. Természetesen a drogoknak és más függőségeknek köszönhetően.

Viszont egy olyan megkeresés is érkezett, ahol valaki teljes szívéből gyűlölte az apját, és mégis egy házban kellett vele élnie. Az első mondatai között szerepelt: „Nem akarok hallani Istenről, sem pásztorról, sem lelki tanácsadóról.`` De az Árral Szemben a Jövőért Alapítvány munkáját látva bátorságot vett, és felkeresett bennünket.

Nem tudtam neki mit mondani, ezért azzal a példával éltem, hogy Jézus a betegekért jött. A közösséget úgy próbáltam neki leírni, mint egy kórházat: van pszichiátriai, traumatológiai, és sokféle gyógyászati osztály. Vannak, akik gyógyulóban vannak és már járóbetegek, sőt, haza is engedték őket, és vannak, akik még öntudatlan állapotban, infúzión tartva próbálnak életben maradni.

Ezek a szavak annyira megérintették a szívét, hogy hajlandó volt a találkozásra is. Az ő sorsában is változás állt be. Nem szeretném előre lelőni a poént, de a 2021-es év nagyon intenzív, nagyon aktív volt, rengeteg kilométerrel, rengeteg várossal, ahol megfordultunk.

Természetesen minden gyógyulás, helyreállás, családalapítás és munkavégzés nem kizárólag a mi munkánknak köszönhető, de igyekszünk aktivistái lenni a generációk építésének.