A 2019-es évünk a Fiatalkorúak Börtönében indult, ahol sikerült olyan mély üzenetet átadnunk, hogy az egyik fiatal a szabadulása után azonnal új életet kezdett, és hátat fordított a régi szokásainak.
Ebben az évben utaztam talán a legtöbbet: hétről hétre számos gyermekotthonba jutottam el, például Szombathelyre és Ikervárra. Közben a szlovákiai kapcsolataink is tovább erősödtek. Egy szervező, aki egy liftreklámban találkozott az Árral szemben a Jövőért Alapítvány munkájával, még intenzívebben kezdett programokat szervezni Dunaszerdahelyen és a környező falvakban 100km-es vonzáskörzetébe a legkisebb településen is, ahol fiatalok élnek.
2009 tavaszától Borsod megyében is teljes erővel elindult a prevenció Ózdon és a környékén. Győrújbaráton annyira nyitottan fogadtak a fiatalok, hogy másfél óra helyett egész nap velük maradtam, sőt még a ballagásukra is meghívtak. Bár nem mindenki merte megtenni az első lépést a szüleivel való őszinte kommunikáció felé, az együtt töltött idő mégis nagy hatással volt rájuk.
Az alapítvány munkája közben a Balaton környékére is eljutott. Nem véletlenül említettem, hogy ez volt az egyik legtöbb utazással járó év: hétről hétre több száz fiatallal találkoztam, és nem volt ritka, hogy 300 kilométert tettem meg két helyszín között. Volt olyan hónap, amikor csak néhány napot tölthettem otthon a családommal.
A nyári táborok továbbra is a legértékesebb alkalmak közé tartoztak. Ott lehetett igazán elmélyíteni az üzeneteket, bizalmat építeni és olyan lendületet adni a fiataloknak, amely hosszú távon is kitart.
A magukra hagyott fiatalokkal egy sajátos közös szóhasználatunk alakult ki: a „Szotyi van!”. Valamiért ez a kifejezés felszabadító erőt kapott, és egy családias, jó hangulatú bizalom légkörét teremtette meg. Nem „Tibibá” zengett a kastély falai között, ahol a legtöbb árvát elszállásolták, hanem a „Szotyi van!” kiáltás. Ez is mutatja, hogy a közös hang sokszor nem a tudományból vagy a tanultságból fakad, hanem abból, hogy a fiatalok érzik: van bizalom.
Az Árral szemben a Jövőért Alapítvány egyik legnagyobb sikere, hogy bárhol találkozunk fiatalokkal bármilyen városban, élethelyzetben vagy életkorban megkapjuk azt a bizalmat, amely őszinte kommunikációt tesz lehetővé. Ennek köszönhetően sok fiatalnak tudtunk irányt mutatni.
A 2019-es évünk valóban különleges volt: rengeteg ajándékot kaptunk a találkozásokból, sok értékes kapcsolat született, és számtalan helyre eljutottunk. Hálás vagyok a családomnak, hogy karácsonykor is szeretettel fogadtunk egyedülálló embereket és egész évben nyitott ajtóval, vártuk azokat a fiatalokat, akiknek nemcsak egy kedves szóra vagy egy gyors étkezésre volt szükségük, hanem valódi odafigyelésre.
Munkánkra több alapítvány is felfigyelt, így ebben az évben már üzemanyag-hozzájárulás is segítette az utazásainkat, és magánszemélyek támogatása is erősítette az alapítvány működését.
Ahogy a mondás tartja: ha csak egy embernek sikerült reményt, hitet vagy új életet adni, már megérte. Mi pedig minden városban és minden helyszínen ennél sokkal több sikertörténetet kaptunk. Ezért megyünk továbbra is az árral szemben.